Az utolsó faun

Rózsákból fonott koszorút aggatott vörös hajába,
s körüllengték tulipán párlat-szerű illatok.
A hold felkelte után szép lába átváltott patába,
rejtette bár, de lesték őt a régi csillagok.

Könnyes szemmel gondolt az elfelejtett, régi anyára,
akinek lelke az ég kék-sötétjén irgalom.
Bizton tudta, övé lesz az utolsó faun halála,
a földön fekve, magányosan mindent itt hagyott...

Hozzászólások

hzsike képe

Ismét lenyűgözött ez a különös, misztikus hangulat, kedves Kriszti. Örömmel olvasom a verseidet.

Szeretettel:Zsike:)

Nagyon szépen köszönöm, kedves Zsike!:)

Schvalm Rózsa képe

Kedves Krisztina!

Nagyon szép vers, tetszenek a verseid.

Gratulálok! Szeretettel: Rózsa

Nagyon szépen köszönöm Rózsa, ennek nagyon örülök! :)

M. Karácsonyi Bea képe

Drámai misztikuma lenyűgöz itt is.

Nagyon köszönöm, kedves Sea! :)

Mysty Kata képe

 Élmény volt Krisztám!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagyon szépen köszönöm, kedves Kata! :)

Köszönöm szépen!
Azt akartam kifejezni,hogy a lány rejtezett (a pata miatt), és így lesték meg őt a csillagok. Nem tudom, hogyan javíthatnám a dolgot. 
... :):(

hubart képe

rejtette bár, de lesték őt a régi csillagok  - talán így megoldható lenne. Nagyon szép versedhez gratulálok. 

Nagyon szépen köszönöm!:)
Megfogadom a tanácsodat :).

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Kriszti!

Kissé nehezen értettem , de sikerült.

Tetszett. Szeretettel Dyona

Köszönöm szépen, örülök, hogy végül sikerült! :)