Búcsúzás (új verzió).
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2014, január 27 - 14:11
Arcomra régmúlt vágyak kövülnek,
párnámra csorba csillagok ülnek.
Furcsa, halálos légyottra kérnek,
koporsómhoz már gyűlnek a férgek.
Ma éjjel tőled búcsúzom kedves,
vonagló szívem utolszor verdes.
Céltalan lényem elfonnyad bennem,
torzult testemből kéne kimennem.
Álmokon hízott emléked kínoz,
sanyarú sorsom nélküled mítosz.
Lidércek fagyos csókjai számon,
borzadva saját síromat ásom.
Hozzászólások
Haász Irén
2014, január 27 - 17:07
Permalink
Formailag nekem tetszik, de a
Formailag nekem tetszik, de a tartalom rémesen sötét...
M. Karácsonyi Bea
2014, január 27 - 18:34
Permalink
Így elsőre én nem látom a
Így elsőre én nem látom a különbséget, de az ütemhangsúlyos verselésed, az egyforma szótagszámú szavak egymásutánja a sorokban dícséretes.
hzsike
2014, január 27 - 18:55
Permalink
Valóban kissé rémisztő a
Valóban kissé rémisztő a téma, de verstanilag rendben van. :) ...De, nem csak "tejszínhab" az élet! Ilyen versek is kellenek!
Szeretettel:Zsike :)
hubart
2014, január 28 - 13:12
Permalink
A
A formaismereted, verstechnikád sokat javult, a tartalom pedig nyílván a mondanivalóhoz igazodik. Érződik még a megfogalmazáson a ritmus és a rímkényszer, de jó úton haladsz.