Balalajka (hangszerek, kicsit másképp...)

Madárfüttyös, könnyű a reggel,
napsugárban fürdik a tenger,
csónakunk ott ring a parton,
Kedvesem, már nem haragszom.
Jöjj velem, tündéri asszony,
csókod tüze fényre fakasszon.
Vágyaink ma messzire szállnak,
integetsz egy égi madárnak.
Ballag egy lélek a légben,
hajnali csöndben, fehéren.
És a csendet úgy meglepik halkan,
hangszereknek dallama surran,
zúg, dalol, zsong balalajka

húrja búsong balalajka…
Szerelemmel szívedben ébred,
száz virágnak száz illatát érzed.
Távoli réteken szellő,
ég színén fátyolos felhő.
Csermely zúg, fut le a völgybe,
mint csendesen elhalkuló ének,
hangját hallod még az ér vizének,
suttogva átsuhan rajta,
tó vizén szól balalajka.
Sírj, ha tudsz, balalajka,
széllel fuss ki a partra....
Beleszédülsz, úgy hallgatod a csendet,
álmok könnyű szárnyán tovarebbensz.
Értem szólj, balalajka,
már ne sírj, balalajka...