Biztos pont

James kertjében sétálgattunk, a gondosan ápolt rózsabokrok között, és élveztük a színek csodálatos kavalkádját. Mélyen beszívtam a friss, hajnali levegőt, amely elkeveredett a virágok édeskés illatával. James törte meg az idillt:

- Nézd, Jim, te világéletedben megfontolt, logikusan gondolkodó ember voltál. Mindig okos döntéseket hoztál, de ez a lány... Csak sodródik, és hagyja, hogy történjenek vele a dolgok. Mintha nem is az esze, hanem a szíve irányítaná. Miért pont "ő"?
- Pont ezért... - mondtam mosolyogva és lágyan megsimogattam az egyik fekete rózsa szirmait. - Mert ő olyasmit ad nekem, ami eddig hiányzott az életemből. Magával ragad a lendülete, hogy is mondjam... Tudod, ha vele vagyok, megszűnnek a gondok, nem foglalkozom a problémákkal, vagy azzal, hogy mit hoz a holnap... Csak élvezem azokat a boldog perceket.
- Rendben, mondjuk, hogy elfogadom azt, hogy boldoggá tesz téged, és a lendülete megihlet, de... Mégis, mit adhatsz neki "te"?
- Biztonságot... - mondtam, és nem is kellett James-re néznem, hogy tudjam, most a fejét ingatja.
- Már megbocsáss, Jim, de te nem vagy kifejezetten gazdag. A biztonság pedig...
- Még mindig nem érted, ugye? Hogy is magyarázzam el neked... Mondjuk, hogy az élet egy hatalmas óceán. Végtelen, gyönyörű és... titokzatos. A távolban a határtalan horizont, ami csak arra vár, hogy meghódítsd. Azt hiszem, ez csábítja el őt újra, és újra.
- Ez nekem magas... Mégis, hogyan kerülsz "te" a képbe?
- Amikor útra kel, akkor én elengedem, és hagyom, hogy szárnyaljon. Csak akkor boldog igazán, ha a smaragd hullámok repítik...
- Lehet, hogy bolond vagyok, de ez nekem egyre zavarosabb...
- Tudod, az óceán viharos, és "ő" előbb-utóbb belefárad a küzdelembe. Akkor nem vágyik majd másra, csak egy csendes és békés öbölre, ahol megpihenhet. Én pedig ezt adom meg neki. Csak elengedem, és "ő" mindig visszatér... Olyan ez, akár egy csoda!
- Nos, nem teljesen értem, de... ezt neked kell tudnod. Akkor? Melyik rózsából kérsz?
- A feketéből... - mondtam tűnődve, de gondolatban már egészen máshol jártam...

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Tetszett, szépen írsz.

(Ugyanakkor én kevés társsal tudnám ezt a fajta enegdékenységet elképzelni, talán csak valamelyik képzeletbeli álomlovagommal.Persze  birtoklóbb vagyok az általad megírt szereplőnél, és nem is ilyen kedves.:))

Igen, kicsit "valóságtól elrugaszkodott" a helyzet, amit ábrázoltam. :) Tudod, a fantázia az író legjobb eszköze, de azt hiszem, ezt neked nem kell magyaráznom... :)) 

Köszönöm, hogy (most is) olvastál!

Mysty Kata képe

 A szerelem szabadságának gyakorlata nálad szimpatikus és helyes is!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Kedves Kata, köszönöm megtisztelő figyelmedet!  :)

Tetszett. Távol áll az igazságtól és a valóságtól, és épp ezért jó. Valami megfoghatatlan, (virtuális?) valóságba csöppen az ember az olvasása közben. Ilyen és hasonló párbeszédek gyakran elhangzanak a való életben is, aztán később teljes erővel belép a kemény igazság - az élet! - és akkor valami törik. Mégis... Jó ebben az álom-valóságban ringani. Egy ideig. De jó időben ébredni. (Csak egy vélemény, ami nem csökkenti az értékét!!! :)

Gratulálok írásodhoz!

Köszönöm megtisztelő véleményedet! :)