Mysty Kata
Az ősz
 
Várjon még, ha várhat,
csituljon a bánat.
Krisztus Úr "levele"
én úgyse lehetek!
 
Lennék, de úgy inog
a kereszt, s nyom agyon...
A hitem még sekély
vízen billegő hajó.
 
Várjon még, csak árthat;
- nyári fény szitája.
Emlékem szemezve,
magágyat melenget.
 

Mysty Kata
Boldog titkát…

Boldog titkát már az éj…
leküldte, le, ide rég.
Arra vár itt minden ép,
kapitulál a sötét.
 Bennünk van a kutyavér,
 Jót, rosszat hisz, és ígér.
Bűnlakóban a hajlam
angyalszívben hantoltan.
Bennem Élő él Benned,
vár már kéklőn a fényed.
"Örömem az Öröme…
Él itt bennem, én Benne!"
Atya, Fiú, Szentlélek,
haláltól már nem félek,
üdvösségre "beérek".

Mysty Kata

Az ősz még vár...

Még zöld a táj; kegy - virulás,
vágyakozás tollas puhán.

Hívogat még, szólít de szép...
Reményed él, benned zenél!

Minden, `mi él; - egy érintés,
- egy ölelés, harmat és fény,

Esőben áll, friss szellő már
mosolyba zár, így tesz csodát!

Még zöld a rét, az élet él;
- jövőmeséd és estebéd.

Lágy felhő közt szélmadár száll;
az őszre vár, az ősz még vár.

Mysty Kata
Tört szárnyú madár
 
Tört szárnyú madár
röptében megáll.
Egy gondolattal odább
egyre kevesebb
a szárnycsapás.
 
Tört szárnyú madár
sodródik dombon át.
Biztonság, a mély távol...
Elgyengül, zuhan is!?
A túlélés, - talány?
 
Tört szárnyú madár,
gyógyulás-e részed,
egy drága mentő kéz!?
Avagy egy vesztőhely,
rabság; netán halál!?