Csend

Éjszaka van,szótlan csend,
nincs beszédnek helye,
talán egyszer megszólal:
lészen hozzá kedve.

Megkérdezem a csendet:
mért nem beszél velem?
várom a szép szavait,
s valamit mond nekem.

Nem mond semmit,csak hallgat,
rejtőzik előlem,
az erdőben keresem:
talán ott meglelem.

Megvárok egy éjszakát,
hátha találkozunk,
és megszólal a mély csend:
mi egymásra várunk.

A halk csend nem szólal meg:
nem kényszeríthetem,
meggondolja ő magát,
s beszélni fog velem!