Csendkirály

 
Nem szólok rosszat már, ígérem,
mindaz, mi múlik, haljon halkan
hanyatt a fűben, úgy mint régen,
kivérző, lassú alkonyatban.
 
Így várlak most is, tág e börtön,
lehetnél szívem csendkirálya,
mutatnám, nézd csak, nézd a bőröm:
fázom, remélem nem hiába.
 
Elrejtem arcom, hogy ne érezd
fényét, s ha nem jössz, más se lássa.
Tudom, még egyszer majd felébreszt
dohányfüst-ujjad simítása.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Beleborzongtam, oly gyönyörű...

Az elnyújtott szótagok, és a kilences sorok, csodálatos dallamot és melankolikus hangulatot kölcsönöznek a versnek. Kitűnő rímekkel dolgoztál.

Nekem ez a ("csúcs") VERS!

Ölellek, Csillám.

Örömmel hallom, hogy tetszik. Ölellek én is, és sok sikert a mai könyvbemutatódhoz, kedves Zsikém! :)

 

Mysty Kata képe

Minden versed, ez is zseniális,
elismerem, de nem ismételgetem.
Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Gratulálok, most is...!

Kata és Irénke, köszönöm szépen!

 

lnpeters képe

Fantasztikus vers! Köszönöm az élményt!!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Örömmel hallom! Köszönöm a figyelmedet!

 

hubart képe

Nagyon tetszik ez a versed is, kedves Csilla! Gratulálok! :) 

Köszönöm szépen!