Dalolt a szél

Beküldte hzsike - 2014, június 26 - 15:49
H.Gábor Erzsébet
Dalolt a szél
 
Nem volt ott senki, már csak én.
A parton sok, sok nyárfa állt,
az ég, a föld, a nyárra várt,
ölelt a csend, és bújt a fény.
 
Szürke volt minden, fújt a szél,
repkedve rítt egy kis madár,
mint ki fészkére nem talál,
s otthont keresni útra kél.
 
Kifosztott szívem megfagyott;
üresen kongott gling, galang -
szomorún bongó kisharang,
dallama mélyen benn lakott,
 
minthogyha lenne égi hang.
S elém repült egy hógalamb -
levelet hozott rőtaranyt,
benne regélt egy régi lant.
 
Nem volt ott senki, már csak én;
s a nyár, egy percre arra járt 
lobogva, mint a fáklyaláng.
S dalolt a szél, míg gyúlt a fény...
 
2014.06.26.
 
 

 

 

Hozzászólások

Braunel

2014, június 26 - 18:27

Csak annyit: Gyönyörű...

Nekem ez a két sor tetszik legjobban: "az ég, a föld, a nyárra várt",  " lobogva, mint a fáklyaláng.". (Biztos tudod, hogy miért...:) )

Ismét elvarázsoltál.

Szeretettel: Barna

hzsike képe

hzsike

2014, június 26 - 19:31

Köszönöm szépen, kedves Barna. Boldoggá tettél a kedves szavaiddal. Igen, tudom... :)

Szeretettel fogadtalak itt nálam. Zsike :)

hzsike képe

hzsike

2014, június 26 - 19:33

Igen! :)

De szépet írtál, kedves Joe! :) Nagyon szépen köszönöm.

Szeretettel fogadtalak Téged is: Zsike :)