Együtt

 

Szemedben őszül az idő;
szikráid száza mégsem kopott,
csarnokvízben ametiszt-kő,
a szerelemistentől lopott.
 
Csábít sok éve, tükröt tart,
felsejlik benne minden múltunk,
néhány karcod miattam mar,
tudom, pár dolgot elbuktunk.
 
Ereinkben must folyt egykor
gyengéden édeskés nyerserő,
beérett régen, most óbor,
nehéz íze is jól sejthető.
 
Fajsúlyos voltát, és faját
utódaink is szív-hordozzák,
egy lány és egy fiú karját
nyújtja, törött hordót foltozzák.
 
Mégis, nekem szép vagy, noha 
vonalaid gyűrődnek velem,
együtt öregszünk, mint moha
a térkőre, vezesd a kezem.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Angyali, bájosan szép Nektek is "Együtt"! Örömmel olvastalak!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Schvalm Rózsa képe

Csodálatosan szép vers kedves Sea, gratulálok! Szeretettel: Rózsa

M. Karácsonyi Bea képe

Köszönöm, hogy olvastátok.:)

hzsike képe

Ez nagyon szép, Sea. Jóérzéssel olvastam:Zsike:)

M. Karácsonyi Bea képe

Köszönöm..)

hubart képe

Nagyon szép vers. A két utolsó sorban mintha egy pici fogsalmazási zavar lenne: 

"együtt öregszünk rá moha
és térkőre, vezesd a kezem."

Én így irnám: 

egyött öregszünk, mint moha
a térkőre. Vezesd a kezem!

Vagy Te más értelmezést szántál a befejezésnek? 

 

M. Karácsonyi Bea képe

Köszönöm Ferenc.Igen én máshogy, moha és térkőre...De nagyon tetszik a variációd,segítséged, a kevesebb több, azt hiszem ki is cserélem.Ölelésem.