Egy Ady szobornál

Beküldte Mysty Kata - 2014, augusztus 9 - 22:49

Mysty Kata
Egy Ady szobornál

Ady testét kabátja egészen takarja,
Fején, mintha mi sem lenne, nagy kalapja…
Alatta rejtett alakja, tagbaszakadt,
  szánalmat vált ki, rajta  a szem megakad .

Hátat fordítva áll, nézi saját magát,
 - " Arca van". Fénykép ez, - vagy énkép?!
Szigorú önvizsgálat, vagy szembenézés...
Netán a fejvesztettség; lehet jelkép...

 Fejetlen az ember, küzdelme céltalan,
Élőként haldokló, örökké élni vágy,
Így nem lesz a Holnap hőse, hisz sántikál!
Új vízen, új hajón, nagy szélben, - sántán.

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2014, augusztus 10 - 09:23

Kifejező meditáló költemény egy jó szoborról. Tetszik a versed, Kata! 

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2014, augusztus 10 - 20:45

 Köszönetem FERIKÉM!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Kriszta

2014, augusztus 14 - 11:49

A vers szavai, jelzői mind Ady-t adják. Nagyon ügyes, gratulálok. :)

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, augusztus 25 - 15:31

Csak remélni merem, hogy a kabátos alakkal szemben egy jobb Ady-portré van, mert őszintén szólva nekem ez a szobor a képen egy kabát emlékműve, az arcból semmi sem látszik, pedig Ady aztán nem volt egy rejtőzködő típus...

A versedet jobb asszociációnak érzem, Katám, mint a szobrot - de ha van egy jó képmás is ott, akkor semmi baj. :)))

(Bár akkor is furcsa megoldás ez nekem)