Jelenlegi hely

Egy elfelejtett költő sírjánál

Beküldte hubart - 2014, augusztus 4 - 09:50

Számkivetett volt ő, félredobott torzsa,
akinek örökre beteljesült sorsa,
mint lejárt aprópénz, messze gurult zseton,
melyet elnyelt a föld, betemetett beton.

Remélem, hogy egyszer újra rátalálunk,
reá majd felnézve összeér a vállunk.

Örökségét óvjuk, ritka aranykincset,
kézről kézre adva a kamrakilincset.
Lobogó szelleme nem lesz többé árva,
mint magányos madár kalickába zárva.

2014. aug. 4.

Hozzászólások

lnpeters

2014, augusztus 4 - 14:47

Permalink

Szép! Az első strófában a két

Szép! Az első strófában a két "messze" egyikét talán mással kellene helyettesíteni.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2014, augusztus 4 - 15:30

Permalink

Mennyire igazad van, Laci!

Mennyire igazad van, Laci! Valahogy nem vettem észre, de máris javítom. Köszönöm hozzászólásodat.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2014, augusztus 6 - 15:42

Permalink

Egyetértek, Joe. Nincs értékmérő. Baj van a "műszerekkel", Rossz kortban élünk, o de volt, vagy lesz jgyáltalán jobb kor?
Mindenki ismerte, mert a tehetségén túl is jellegzetes figura volt, de inkább úgy tekintettek rá, mint egy csodabogárra. Halála után pedig a köztudat elfeledte, egy szűk értelmiségi réteg becsüli csak, de szerintem inkább sznobságból, kevesen ismerik valódi értékét. Az önkormányzat ezelőtt 3 évvel szobrot emelt neki, de engem a szoboravatáson elhangzott méltatása is felháborított. Jóval több volt, mint amennyire tartják!

Köszönöm hozzászólásodat!