Előtt és után

Dér-hajat növesztő csendes terek.

Kukában elnémult hangelegyek.

Szokások, ó-érvek ködszövetén

megbotlik, elhal a születő fény.

Szégyenlős nap testén felhőnyi heg,

szemmel verés most nem gyógyítja meg.

Álhírrel valóság ha szembesül,

képet javít a szem, hangot a fül.

Jégkorszak jóslatát zsongja agyam.

Régen nem ünnepi az a dallam.

Jó volna, ha tudná élő kéz, láb,

harmóniát teremt, ha nem csak báb!