Elmúlás, gyász...

Öreg fejfák,
szavakkal szóltok hozzám,
lelketek látom.
Emlékek sorakoznak,
érinthetetlen idő...

Anyagtalanul
semmivé változtattad
öröklétedet.
Kereslek minden kőben,
kemény sziklahitemmel.

Már morzsolódik,
Koptatja idő cseppje,
vésve idegbe.
Érzések, illúziók,
mint megáradt folyók.

Tengerré válva,
Fájdalom hajójában
alszik a lélek.
Nyughatatlanul bolyong
kijelölt útján. Zokog...

Nem csendesülnek
szívbe vert, fájó szögek.
Könnycseppek hullnak.
Néma szókkal jajdulnak,
el már sose halkulnak...