Esterházy János emlékezete

Emléke kristálytiszta,

Hangja – árva;

Vajon mikor lesz

Rehabilitálva?

—–

Az idő minden gonoszságot átír;

Hullámverésében nyugszik

A mártír.

—–

Volt Istene,

Hite,

Meg igaza;

S az amputált Haza

Nem ápol,

S nem takar….

—–

Szlovák népét és magyar nemzetét

Szerette tisztán,

Mindenekfelett,

S területrabló, rossz önismeret

Féli halálában is

A nevét.

—–

A tisztesség,

S az álom – nem magányos;

Levett kalappal mondjuk a Neved,

Isten küldötte:

Esterházy János.

—–

Mikor a történelem

Ránk zuhan;

A hősiesség

Mindig póztalan.

—-

Kisebbségi magyar létben,

Talpig nyájas emberségben,

—-

Halk szavú kereszténységben,

Makulátlan becsületben,

—-

Lelket rogyasztó időkben,

Amikor a hit hiányos,

Emelt fővel élt

Esterházy János.

—-

Kiállt szenvedő magyarért,

Kiállt szlovákért, zsidóért;

Kiállt Hazáért,

Nemzetért,

Nem nézte, hogy a sors kába;

Testvériség volt az álma.

—–

A birodalmi fekete sas károg,

Hiába jajdul fel szegény hazátok.

Hej, szlovákok…

—-

Egy szál emberi

Lelkiismeret,

S a rosszul felserdült nemzet-gyerek

Eltorzult arcán

Nyegle

Gyűlölet.

—-

Riherongy zsidótörvény lett hatályos,

Ellene csupán:

Esterházy János…

—–

Egy szál magyar,

Rossz, viharos idő,

Ellene mindig

Roppant túlerő.

—-

A bátorság díja: vad gyűlölet,

Gránittá képzeli magát a bádog,

A varjú károg,

Hej, szlovákok…

—-

Becsületre győzelemből se tellett,

A magányos magyartól

Félni kellett.

—-

A birodalmi vörös sas rikácsol,

A nagy szláv testvér

Keresztfákat ácsol;

Az igazság átlőtt torokkal krákog;

Hej, szlovákok…

—–

Szibéria fagyos táborai,

Aztán csehek rossz várbörtönei

Egy mártír élet állomásai.

—–

Minden nyelven tudott,

Tenni akart,

Segített volna szlovákot,

Magyart;

Pazarolt volna tudást és erőt,

Épített volna élhető jövőt

Kárpát-medence népei körében.

—–

Másutt, ha ilyen tehetség akad,

Teret kap,

Bontson szárnyakat,

De itt?

Még gyógykezelni sem szabad…

—-

Itt rágalomra járt központi ritmus,

És a silány állam-nacionalizmus

Fasisztának hazudta Esterházyt.

—

Magyar grófnak tudta

A néma múlt,

S amint fölé a börtön tornyosult,

Ő János bácsivá

Magasztosult.

—-

Amíg az ember nagy, dőre gyerek,

A testvériség a legnehezebb;

Könnyebb a jókat megfeszíteni.

—–

A hatalom gyáva eb volt,

Hamis,

Elvették még az imakönyvet is.

—–

A magyar szó veszélyes hatalom,

Meg is rémült a bátor csehszlovák;

Kiadta:

“Drága Mariskám!” helyett

Szlovákul címezze a levelet,

Szlovákul szólítson testvért, családot,

Ne romboljon

Papírmasé világot.

—-

Nem hagyta el a száját soha átok,

Bitang sorsa csak addig szégyen rátok,

Amíg hagyjátok,

Vagy éppen akarjátok,

Hej, szlovákok…

—–

Szlovák,

Cseh,

Lengyel és

Magyar rabokkal

Hallgatott sok titkos börtön-misét,

Mint egy jövendő

Szent testvériség.

—-

A neve szimbólum,

Emléke szent,

Haláláig hitte, hogy idelent,

A Duna-völgy pompás vidékein

A gyűlölet lefoszlik, mint a kéreg,

És testvérré fejlődhetnek

A népek.

—-

Ahol a Nyitra a Dunába vág,

Szentként tiszteli

Magyar és szlovák.

—-

Szigorú jelkép Esterházy János,

Mert Nélküle lehet Szlovákia,

De szlovák demokrácia

Soha.

—-

Ahol sok a nép, és egy a Haza,

Csak a békének lehet igaza.

—–

Nem érünk fel Hozzád,

Jövőnk talányos;

A Duna-völgy mikor lesz bátorságos?

Áldjon meg Isten,

Esterházy János!