Ez nem nyugalom...

Elnézem a vadul duzzogó folyót,
Fény-cikkcakkja töri színét, izzaztó,
tátongó űr, s vak közöny a közepét.
Zagyva, zajos, makrancos e fáradás,
Tova úszik, el, számtalan mormogás.
Én, mint cövek mozdulatlan, elvagyok,
akár ott a part sekélyes, s körkörös.
Ki- kilesve elindulok, mindegy már.

Túl kanyaron lesben vár egy alkalom;
kínos lomha hőbörgés; sokadalom.
Rajtuk időm múlatom, - kiakadok,
netán ismét magammal találkozok.
Ez nem az a régen remélt nyugalom;

Ez csak a felém hömpölygő - Unalom!
Életeket nyomaszt pőrén-csupaszon..
Mysty Kata

 Első változat 

Csak nézem a vadul duzzogó folyót,
tört fény-cikkcakk játszik fénytelen színén,
tátogó űr, s vak közöny a közepén.
Micsoda zagyva, makogó fáradás!
Elúszik tova számtalan mormogás.
Én, mint a cövek mozdulatlan vagyok,
akár ott a part sekélyes, csökönyös…
Aztán kilesve elindulok, mert vár
lesben, túl a kanyaron egy alkalom,
lomha hőbörgés, kínos sokadalom…
Időm rajtuk múlatom, kiakadok,
netán ismét magammal találkozom.
Nos, ez nem nyugalom, ez az Unalom!

  A segítő kritikádat köszönöm!