Fájdulás

Beküldte Csilla - 2018, augusztus 31 - 22:23
 
A nap szobámba tűz kajánul,
torkomban még a tegnap fájdul;
a szó, a csend is eskütétel,
lesújt az ég rám nagy dühével.
 
És jönnek mind, kik elfeledtek,
akár egy fontos, nagy betegnek,
virágot hoznak, közte átkot;
velük magányom összerántott.
 
Sebesre fest a lázas alkony, 
ki élni nem tud, meg kell haljon;
kivet magából minden emlék,
vagyok, de mintha mégse lennék.
 
Az óceánnyi hűvös álom
ágyat vet fáradt szempillámon,
magára formál, készre sminkel,
elalszom rejtett kincseimmel.
 
 

 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2018, szeptember 1 - 06:55

Fájdalmasan gyönyörű. Én is belesajogtam.

Nagy ölelésem, Csillám.

Csilla képe

Csilla

2018, szeptember 1 - 16:11

Köszönöm szépen, hogy elolvastad és szóltál róla. Ölellek én is :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2018, szeptember 2 - 21:08

Helyettem is írtad drága Csilla!!!
Ki élni nem tud, még kell haljon.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Csilla

2018, szeptember 3 - 11:30

 – hogy elolvastad és hozzászóltál!

 

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

lnpeters képe

lnpeters

2018, szeptember 5 - 21:41

Nagyon szép, több rétegű és több szólamú vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Csilla

2018, szeptember 6 - 21:57

Köszönöm szépen, kedves Laci!

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/