Fájdulás
Beküldte Csilla - 2018, augusztus 31 - 22:23
A nap szobámba tűz kajánul,
torkomban még a tegnap fájdul;
a szó, a csend is eskütétel,
lesújt az ég rám nagy dühével.
És jönnek mind, kik elfeledtek,
akár egy fontos, nagy betegnek,
virágot hoznak, közte átkot;
velük magányom összerántott.
Sebesre fest a lázas alkony,
ki élni nem tud, meg kell haljon;
kivet magából minden emlék,
vagyok, de mintha mégse lennék.
Az óceánnyi hűvös álom
ágyat vet fáradt szempillámon,
magára formál, készre sminkel,
elalszom rejtett kincseimmel.
Hozzászólások
hzsike
2018, szeptember 1 - 06:55
Permalink
Fájdalmasan gyönyörű. Én is
Fájdalmasan gyönyörű. Én is belesajogtam.
Nagy ölelésem, Csillám.
Csilla
2018, szeptember 1 - 16:11
Permalink
Köszönöm szépen, hogy
Köszönöm szépen, hogy elolvastad és szóltál róla. Ölellek én is :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Mysty Kata
2018, szeptember 2 - 21:08
Permalink
Helyettem is írtad drága
Helyettem is írtad drága Csilla!!!
Ki élni nem tud, még kell haljon.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Csilla
2018, szeptember 3 - 11:30
Permalink
Köszönöm szépen drága Kata!
– hogy elolvastad és hozzászóltál!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2018, szeptember 5 - 21:41
Permalink
Nagyon szép, több rétegű és
Nagyon szép, több rétegű és több szólamú vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Csilla
2018, szeptember 6 - 21:57
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Laci!
Köszönöm szépen, kedves Laci!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/