FÁK

(Független Álmok Közössége)

Óriások élnek ebben az erdőben,
magába zárkózott fenség mindegyik,
megvetve a lábuk anyaföldben, kőben,
egek felé törve a fényt tisztelik.

Már úgy tűnik, ősszel egyenként meghalnak,
feltámadásukhoz az esély kevés,
nem ad otthont e táj vidám madárdalnak,
s nem lesz soha itt több boldog ébredés...

De e béna csendben kélnek színes álmok,
s már a kikeletre gondol valahány,
ha majd friss szél elől menekül az álnok,
és zsarátra kerül a zsarnok magány.

Egy szent közös céllal megmozdul a vére:
pezsdülő lét veti el a bút, borút,
szép tavaszlány fon az erdő üstökére
tölgylevélből ékes reménykoszorút.

2013. dec. 1.