Fázom
Beküldte Csilla - 2016, május 7 - 23:48
Ajtómon egérlábnyom,
reszketek, fázom, fázom.
Emlékem elrabolták,
zihálok, mint egy porzsák.
Hűvös az éjjel csendje,
magamból is kivetve
céltalan űz az álom,
reszketek, fázom, fázom.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2016, május 8 - 10:34
Permalink
Kedves Csilla! Szoktam én is
Kedves Csilla!
Szoktam én is így érezni, megértem...
Erzsike
lnpeters
2016, május 8 - 11:39
Permalink
Kitűnő epigramma!
Kitűnő epigramma!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2016, május 8 - 14:05
Permalink
Szép... Érezhető a
Szép... Érezhető a reszketés!
Ölellek:Zsike :)
Csilla
2016, május 8 - 14:05
Permalink
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Sztancsik Éva
2016, május 8 - 17:09
Permalink
Szemléletes és egyben érdekes
Szemléletes és egyben érdekes a tőled (szerintem) kissé távolabb álló letargikus/szomorkásabb hangulat, amit nem old fel olyan záróhangulat, ami után fellélegezhetnénk. Nekem tetszett. :) Üdv. Éva
Haász Irén
2016, május 8 - 18:58
Permalink
Kis gyöngyöcske...:)
Kis gyöngyöcske...:)
Csilla
2016, május 9 - 23:25
Permalink
Köszönöm szépen a
Köszönöm szépen a figyelmeteket, és neked, Éva, az észrevételedet! :) Van pár hasonló, 'feloldás' nélküli, önmagáért való versem, de egyre kevesebb. Nem is szívesen osztom meg, mert érzésem szerint nem a helyes irányba tereli a gondolatokat, illetve nem tud adni semmit, max. a lemondó hangulatot erősíti. Ezért újabban már le se írom. :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/