Fogod a kezem

Égre fordul a tekintetem,
s kutatja a harmatos hajnal
ezüstfényét, amely a szürke
homályba egyből beleveszett.
Maradt nekem a sötét világ,
nincsen nappalom,csak homályos,
fekete éjszakám, te fogod
a kezem, és vigyázol reám.
Tartod a tükröt: én keresem
magam, nem ígér semmit a kép,
de én azért reménnyel várom
a fösvény képek üzenetét.
Lehet még világ, lehet még fény,
az lehet számomra menedék,
újra látom csillogó szemed
megtartó-fényes sugarait.