Gondűző Tavaszról

Gondűző Tavaszról
Mond mesét a szél,
Tavasztündér valahol a
Régmúltban henyél.

Meghitt Tavasznak szép
Híre mendegél,
A hétköznapi félelem
Napsütést remél.

Szkeptikus egekben
Szürke fellegek,
A nyomasztó előérzet
Felettünk lebeg.

Gondűző Tavaszról
Beszél a Remény,
Visszatérhet a nyugalmas
Hétköznapi fény?

Illan a friss szellő,
Gyűlik a korom,
Támadásba ment át minden
Gonosz hatalom.

Vaskos jövő-démon
Durván lapogat,
Visszasírjuk a mostani
Hétköznapokat.

Gondűző Tavaszról
Beszél az Idő,
Talán mégsem fog mocsárba
Futni a Jövő.

Tavasz a világban,
Csalfa tünemény;
Amíg élünk, sohasem lesz
Halott a Remény.

 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Földiekkel játszó égi tünemény...:))))))

lnpeters képe

Játszik bizony - de a legkevésbé sem égi... Köszönöm, Irénkém!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

zelgitta képe

Kedves László,

kissé bizarr, ahogy a tavasz, a természet, az élet újraéledését párhuzamba állítod a komor hétköznapok jogos félelmének nyomasztó előérzetével. De így az igaz! Mert hiába várjuk, hogy zengjen a tavasz, ha közben szívünk összeszorul a "vaskos jövő-démon" vicsorgó pofája láttán. Az utolsó szakaszok halvány reménysége  remélhetőleg nem lesz "csalfa tünemény".

Szeretem az ilyen "gyomorideg"- verseket.

Szeretettel,

Brigitta

       

hzsike képe

A vers komolysága ellenére, szívetmelengető a remény, amit a soraid hordoznak. Lassan eljön a tavasz is.:) Nálunk ma, már ragyog a Nap! :)

Szeretettel:Zsike :)

Csilla képe

Itt is ragyog! KIszáradnak azok a mocsarak :) Gratulálok a vershez!

hubart képe

"Amíg élünk, sohasem lesz
Halott a Remény."

Ez így van, no de hogy az a remény megmaradjon, sokat kell dolgozni!