Gyűrt amulett

Ezüstfenyők suttogását hallgatom,

a múlt emléke csendesen rám szitál.

Simogat mézízű éjszakánk heve,

nélküled szekrényem is vádlóan kong.

Lelkem csontsivatagában bolyongok,

üldöz a félelem, mély barázdákat

szánt szívem kopár, szikes lejtőibe.

Képed hiába szorongatom, mint gyűrt

amulettet, s  nincs miért őriznem.

Sorsom kivénhedt latorként vonszolom,

arcomon maró könny vízcseppje gördül.

A Halál is felhördül e végzeten,

s lélegzetvisszafojtva vár magányom. 

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Mélyről szöknek fel, fájdalmas hiány szüli  soraidat, nagyon érzem! Gratulálok Erzsike szép lett!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Kata!

Boldog vagyok, ha tetszett, ez volt a cél gyönyörködtetni.

Szeretettel Dyona 

hzsike képe

Gazdag képeiddel remekül közvetíted az érzést, az üzenetet, kedves Dyona.

Szeretettel olvastam itt is a versedet.

Zsike:)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Köszönöm, hogy tetszett.

Szeretettel Dyona

Schvalm Rózsa képe

Szomorúan szép, gratulálok kedves Dyona!

Szeretettel: Rózsa

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Rózsa!

Nagyon örültem neked.

Szeretettel Dyona

hubart képe

Érett szabadvers. Egyebekben egyetértek az előttem szólókkal! :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Kerülgetem ezt a szabadvers dolgot ízlik.Örültem neked.

Szeretettel Dyona

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Fabijoe!

Szeretettel láttalak a versnél, mindig tanulok valamit, és ez jó.

Dyona

Haász Irén képe

Úgy gondolom, az utolsó sorban nem kell vessző - a halál vár, vagy a magány...? Nem mindegy...

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Bizony e fölött elsiklottam, köszönöm javítottam.

Szeretettel Dyona