Hóleány szerelme

Köszönöm, Joe! 

Nagyon sok szonettet írtam, de mivel kísérletező kedvemben és változatosságra való törekvésemben  némileg eltértem a petrarchai formulától, mellőztem a beküldését. 
Hát, nevezhetjük Hófehérkének, Szonettkának, Hangz Atkának, Fabatkának :))

Köszönöm, Sea!:)

Igyekszem, kedves Laci, hiszen kísérletezés nélkül nincs előrehadás. Köszönöm méltató szavaidat. 

Köszönöm, kedves Toma.

Kedves Kiski, köszönöm, hogy foglalkoztál a versemmel, és jobbító szándékkal át is írtad azt. Tisztában vagyok vele, hogy ez a versem (sem) tökéletes, és amint azt meg is fogalmaztad, ezért nem tettem fel elbírálásra. 

Ha most magamat akarnám fényezni, akkor kapva kapnék a Toma ötletén, hogy a hófehérlőn – hófehér lőn szójáték lehetőségével éltem. Az igazság az, hogy ezt eddig nem is vettem észre, viszont tudatosan használtam az archaikus igeidőt, de teljesen más szándékkal. Egyrészt mindenképpen múlt idejű cselekvésről van szó, másrészt pedig a meseszerűséget akartam kihangsúlyozni vele. A Te változatodban valóban szebb lett valamivel a sor lüktetése, de így módosult a tartalom, és elveszett benne az én szándékom. A lőn hosszú szótag különben nem ártott túl sokat a ritmusnak, hiszen az időmértékes verselésben is megengedett a sor belsejében a rövid szótagnak hosszúval való felcserélése. Az én versem ráadásul elég lazán követi mind az időmérték, mind az ütemhangsúly szabályait (többek között ezért sem tettem fel elbírálásra).

A második sorban az ült szót cserélted ki a szépre, amit aztán egyáltalán nem értek, hiszen a ritmuson abszolút de semmit nem változtatott, a tartalom viszont ismét kárt szenvedett, hiszen nem a szeme szépségéről akartam ódát zengeni, hanem a benne ülő ártatlanság fényéről.

A szakasz harmadik sorában megváltoztattad a szórendet, de a ritmus ettől sajnos, jobb nem lett. A következő szakaszban pedig a te változatod „ostromát állta a vad szeleknek,” -   U -  -   U U  -    U -  -  ritmikailag sokkal rosszabb, mint az enyém „állta ostromát a vad szeleknek” -   U -   U -  U  -    U -  U.

A „jégkristályból faragott a szíve” szintén erőltetettebb megfogalmazás, mint az eredeti.  

A befejező tercinában az „aztán” szót nem cserélném fel „mikorra”, viszont azt elismerem, hogy az„érdektelen utcaszéli tócsa” sorod jobb, mint az enyém, és ezáltal talán a befejezés is.

Köszönöm kritikai szemléletedet, jobbító szándékodat. 

Köszönöm, Ágotám! :)

Köszönöm, Irénkém! Talán átgondolom.:)