Hóleány szerelme
Beküldte hubart - 2013, január 24 - 19:33
Hóleánynak hófehér lőn teste,
ártatlanság fénye ült szemében,
körülötte csak az éj volt ében,
a bűn tüzét soha nem kereste.
Erény lánya, hamvas álmok híve,
állta ostromát a vad szeleknek,
súgták, búgták: csak téged szeretlek -
jégkristályból volt talán a szíve.
Jött a tavasz, körbeudvarolta,
pajzán vágyát fülébe dalolta,
mosoly fakadt szája szegletében.
Aztán lassan felolvadt egy csókra,
hólé lett belőle, szürke tócsa,
csendben elbujdosott szégyenében.
Hozzászólások
hubart
2013, január 25 - 11:48
Permalink
Köszönöm, Joe!
Köszönöm, Joe!
Mysty Kata
2013, január 24 - 21:35
Permalink
Szégyelte...helyes! Helyes
Szégyelte...helyes! Helyes szonettke! Őt így hívták Szonetka ?
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, január 25 - 11:53
Permalink
Nagyon sok szonettet írtam,
Nagyon sok szonettet írtam, de mivel kísérletező kedvemben és változatosságra való törekvésemben némileg eltértem a petrarchai formulától, mellőztem a beküldését.
Hát, nevezhetjük Hófehérkének, Szonettkának, Hangz Atkának, Fabatkának :))
M. Karácsonyi Bea
2013, január 25 - 13:27
Permalink
Szép nagyon!
Szép nagyon!
hubart
2013, január 25 - 18:56
Permalink
Köszönöm, Sea!:)
Köszönöm, Sea!:)
lnpeters
2013, január 25 - 21:53
Permalink
Nagyon szeretem az ilyen
Nagyon szeretem az ilyen verseidet, és a kísérletező kedvedet. Sokat teszel érte, hogy az irodalmi intézményeket uraló antipoétika és pótköltészet helyébe valódi lírát hozzunk létre. Szeretettel gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2013, január 26 - 09:46
Permalink
Igyekszem, kedves Laci,
Igyekszem, kedves Laci, hiszen kísérletezés nélkül nincs előrehadás. Köszönöm méltató szavaidat.
Toma
2013, január 25 - 22:32
Permalink
Csarnokos koltőhoz méltó
Csarnokos koltőhoz méltó vers, gratulálok.!
hubart
2013, január 26 - 09:43
Permalink
Köszönöm, kedves Toma.
Köszönöm, kedves Toma.
kiski
2013, január 25 - 23:22
Permalink
Gyors, kéretlen és otromba
Gyors, kéretlen és otromba átritmizálási etüd Hubart, Hóleány szerelme című versére.
Hóleánynak hófehér a teste,
ártatlanság fénye szép szemében,
az éj volt csak körülötte ében,
a bűn tüzét sohasem kereste.
Erény lánya, hamvas álmok híve,
ostromát állta a vad szeleknek,
súgták, búgták, csak téged szeretlek,
jégkristályból faragott a szíve.
Jött a tavasz, körbeudvarolta,
pajzán vágyát fülébe dalolta,
mosoly fakadt szája szegletében,
mikor lassan felolvadt egy csókra;
s érdektelen, utcaszéli tócsa
lett a lányka, meghalt szégyenében.
Toma
2013, január 26 - 00:12
Permalink
szerintem volt valami
szerintem volt valami szándéka a "hófehérlőn" , hófehér lőn szójátékkal a költőnek, nekem így sejlik. De a többi oké... (néhol viszont eltér a jelentéstartalma árnyalatokkal...)
kiski
2013, január 26 - 00:40
Permalink
Tényleg. Ezt észre se vettem.
Tényleg. Ezt észre se vettem. Pardon. (De ha észreveszem se hagyom, mert kibillenti a ritmust.)
A jelentésárnyalat eltérés sajnos az ilyen belerondításnak szükségszerű hozadéka, nem is szeretek ilyet csinálni, általában privátban szoktam csak, és mindig azelőtt, hogy a szerző publikálta volna, kivéve ott, ahol kifejezetten a jószándékú hibamegmutatás és -korrigálás a szájt deklarált célja.
Itt viszont azt látom, hogy igen sok véleményes alkotás alá írnak a szerkesztőségi tagok magasztaló szavakat. Ebből két dologra tudok következtetni.
Az egyik, hogy szerkesztőség álláspontja szerint a blogokban publikált versek csakis pozitív visszajelzést kaphatnak, hogy a szerző el ne búsuljon, mert ha kritikát akarna, akkor a versek feltöltése menüpont alatt próbálná ki magát.
A másik pedig.... ezt inkább hagyjuk.
Hubart viszont jó. Ezért inkább átléptem a vélelmezett policyn, mert nem érdemli meg, hogy ömlengéssel szúrjuk ki a szemét, amikor 2-3 jól elhelyezett szóval segítve őt, tökéletessé tudná tenni az alkotását.
Toma
2013, január 26 - 00:58
Permalink
Meglátásod majdnem 100%-ig
Meglátásod majdnem 100%-ig helytálló. Blogban nem boncolunk szét alkotásokat. Mi ezt társadalmi munkában végezzük, elég nekünk az, ami bírálásra bejön. Azokat rendesen szétszedjük.
De a ritmus és a tartalom viszonya mindenkinél más. Engem nem zavar, ha valaki eltér tőle, ha mögötte van egy lőn. :) Sőt, én is el szoktam térni tőle.
Hubartnak nem szoktunk ömlengeni, épp most kapott meghívást a Csarnokba. Tudjuk az értékeit, és ő is tudja, hogy mit érnek a versei. Ha majd úgy gondoljuk, hogy szóra kell méltatnunk a hibáit, meg is fogjuk tenni, legalábbis én. De nekem ez a vers így volt jó, ahogy megírta. Lehet, hogy van ennél jobb is, de azt már nem ő írta vagy írja meg.
hubart
2013, január 26 - 09:39
Permalink
Kedves Kiski, köszönöm,
Kedves Kiski, köszönöm, hogy foglalkoztál a versemmel, és jobbító szándékkal át is írtad azt. Tisztában vagyok vele, hogy ez a versem (sem) tökéletes, és amint azt meg is fogalmaztad, ezért nem tettem fel elbírálásra.
Ha most magamat akarnám fényezni, akkor kapva kapnék a Toma ötletén, hogy a hófehérlőn – hófehér lőn szójáték lehetőségével éltem. Az igazság az, hogy ezt eddig nem is vettem észre, viszont tudatosan használtam az archaikus igeidőt, de teljesen más szándékkal. Egyrészt mindenképpen múlt idejű cselekvésről van szó, másrészt pedig a meseszerűséget akartam kihangsúlyozni vele. A Te változatodban valóban szebb lett valamivel a sor lüktetése, de így módosult a tartalom, és elveszett benne az én szándékom. A lőn hosszú szótag különben nem ártott túl sokat a ritmusnak, hiszen az időmértékes verselésben is megengedett a sor belsejében a rövid szótagnak hosszúval való felcserélése. Az én versem ráadásul elég lazán követi mind az időmérték, mind az ütemhangsúly szabályait (többek között ezért sem tettem fel elbírálásra).
A második sorban az ült szót cserélted ki a szépre, amit aztán egyáltalán nem értek, hiszen a ritmuson abszolút de semmit nem változtatott, a tartalom viszont ismét kárt szenvedett, hiszen nem a szeme szépségéről akartam ódát zengeni, hanem a benne ülő ártatlanság fényéről.
A szakasz harmadik sorában megváltoztattad a szórendet, de a ritmus ettől sajnos, jobb nem lett. A következő szakaszban pedig a te változatod „ostromát állta a vad szeleknek,” - U - - U U - U - - ritmikailag sokkal rosszabb, mint az enyém „állta ostromát a vad szeleknek” - U - U - U - U - U.
A „jégkristályból faragott a szíve” szintén erőltetettebb megfogalmazás, mint az eredeti.
A befejező tercinában az „aztán” szót nem cserélném fel „mikorra”, viszont azt elismerem, hogy az„érdektelen utcaszéli tócsa” sorod jobb, mint az enyém, és ezáltal talán a befejezés is.
Köszönöm kritikai szemléletedet, jobbító szándékodat.
kiski
2013, január 26 - 13:10
Permalink
Ez a szép ebben, hogy a
Ez a szép ebben, hogy a dolgokat lehet így is, úgy is látni.
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2013, január 26 - 11:55
Permalink
Kedves, bájos, finom, és
Kedves, bájos, finom, és nagyon tetszett.
Ölellek.
hubart
2013, január 26 - 18:19
Permalink
Köszönöm, Ágotám! :)
Köszönöm, Ágotám! :)
Haász Irén
2013, január 26 - 18:04
Permalink
Ferikém, ez is nagyon szép
Ferikém, ez is nagyon szép lett! Nekem mindkét megoldás tetszik, kiskiének a vége nagyobbat üt, talán érdemes átgondolni.
hubart
2013, január 26 - 18:20
Permalink
Köszönöm, Irénkém! Talán
Köszönöm, Irénkém! Talán átgondolom.:)