Hórihorog
Beküldte hubart - 2017, július 15 - 17:09
Fenn a kútgém hórihorga,
irigykedik az uborka,
de eljön tán majd az óra,
mikor felfut a karóra!
A fű közt is nagy az élet,
a hangyanép szerteszéled.
Csak a pók töpreng egy ódon
krumplibogár-vonalkódon.
Bút dünnyög a dongó: Elég
vastag ez a darázsderék!
A katica hű mátkát csal,
összeállt a bodobáccsal.
Szól a hernyó: Szívem, visz lát!
s cserbenhagyja a gilisztát;
amazt elönti a méreg:
Eddig voltam gyűrűsféreg!
A kis szöcskék fű közt szöknek
fittyet hányva a tücsöknek,
aki nekik esti, nyitott
zenesulit alapított.
Szarvát feni, mint a bika
a rátarti csigabiga,
és egyszer, ha bírja lába,
elkutyagol Pamplonába!
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2017, július 15 - 18:46
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Humoros vénád nem mosta el az idő, se a meleg, tetszett...
Erzsike
hubart
2017, július 16 - 09:59
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Erzsike.
Csilla
2017, július 18 - 14:46
Permalink
:-))) Oda szívesen
:-))) Oda szívesen elkutyagolnék én is, de nem csak a lábam kéne bírja.:)
Vidám, remek vers és főleg: jólesett olvasni! Gratulálok.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/