Hórihorog

Fenn a kútgém hórihorga,
irigykedik az uborka,
de eljön tán majd az óra,
mikor felfut a karóra!

A fű közt is nagy az élet,
a hangyanép szerteszéled.
Csak a pók töpreng egy ódon
krumplibogár-vonalkódon.

Bút dünnyög a dongó: Elég
vastag ez a darázsderék!
A katica hű mátkát csal,
összeállt a bodobáccsal.

Szól a hernyó: Szívem, visz lát!
s cserbenhagyja a gilisztát;
amazt elönti a méreg:
Eddig voltam gyűrűsféreg!

A kis szöcskék fű közt szöknek
fittyet hányva a tücsöknek,
aki nekik esti, nyitott
zenesulit alapított.

Szarvát feni, mint a bika
a rátarti csigabiga,
és egyszer, ha bírja lába,
elkutyagol Pamplonába!