Ha szakad is a húr...

Ha szakad is a húr...

Ha szakad is a húr,

a dal az életem,

már túl a hegedűm

az évtizedeken.

A jól kiszáradt fa

lelke mindig helyén,

az én lelkem lenne

ilyen biztos remény,

hogy fogadjon be dalt

és annyi éltetőt,

ó,amennyi csak jár

egy embernek: előbb

fedelet fej fölé

és napi kenyeret,

könyvet és kultúrát,

tartalék-szeletet,

asszonyt, ki hoz derűt,

mosolyt és vágyakat

és halk simogatást,

ha éltünk mattot ad...

Szóval ha húr szakad,

szerető hangszerem

új szála valahol

sokaknak jót üzen,

és megnyugodhatok,

hogy tettem valamit,

aminek más örül -

erős bennem a hit -

ezért jó játszanom,

ezért szól még dalom

fáradhatatlanul,

nem nyugszik asztalon

az öreg hegedűm,

vonója bírja még,

s a dal véget nem ér,

zeng - rendületlenül!