Hajléktalanul

Ezt a versemet 2005-ben írtam.
Amikor elolvastam Szilágyi Ferenc (Hubart) Koldusmonológ
című versét, eszembe jutott ez a vers...

A születése előzményéhez hozzá tartozik az, hogy itt nálunk
Füzesabonyban előtte pár évvel a vasúti aluljáróban három
Skinhead úgy megvert egy hajléktalan embert, hogy az belehalt
sérűléseibe.
De nem azonnal.Még elvánszorgott egy szemetes konténerig, ami
az előtt a ház előtt állt, ahol régebben a lakása volt.
Bemászott a konténerbe és ott érte a halál.
Másnap találtak rá...
És ez az ember azelőtt pár évvel a füzesabonyi vasútállomás
Álomásfőnökhelyettese volt...

Hajléktalanul

Télben és nyárban
rongyos ruhában
tengeted léted,
és te sem érted
mért kell így élned.

Régen míg „éltél”
sosem henyéltél.
Volt asszony, gyermek,
most csak a vermek
sötétlő bűze
vár, s nem tudod űz-e
a vágy még
és kell-e ajándék,
hogy hajt-e a lélek
hol jobb ez az élet,
a régi világba,
hol szebbek a percek
és nem szerepelnek
benne kukák,
és torz cimborák.
Hol édes az álmod
és nem kell azt várnod,
hogy lesz-e mit enned,
s nem reszket a tested
a mámor után.

Felnézel az égre,
a derengő kékre
és érzed, hogy léted
már nagyon rövid.
Elhagytak az álmok,
a régi barátok,
a múltad bezártad
és nincs ki segít.

2005. 10. 14.