Hatvan év

Hatvan évem elszállt madár...
Ki tudja, visszajön-e újra,
 újra tavaszok hajnalán?
Fakaszt-e bennem új rügyeket,
lesz még napfényes életem?

Kivirágzik-e  rózsafaág,
borsódzik-e  orgona virág?
Nyílik-e  sok  szikrázó tulipán;
kis házunk szellősen-friss teraszán?
Virít-e nárcisz, mályva avagy gyöngyvirág?

Kitisztul-e lelkem zavaros mély kútja,
megnyugszik-e benn háborgó haragja?
Megfordul-e az a híres "kocka"?
Szülőhazám, talpra állsz valaha! ?
Március idusán lelkembe  moccansz!

KÖSZÖNET!

Anyámnak , aki

életem mentsvára ;

Apámnak, akinek

vére  új éltem ára.

A teremtő áldott ajándékaiért,

hitvallásért, hivatásomért,

a szeretet ki nem hunyó lángjáért,

egyszülött fiáért!

Köszönet

Hazámért, a magyarért,

a napért, mely

a szabadságot szülte.

Március 15-öt,

a születésnapot!

Ez rám a Napnál is

fényesebben ragyogott!

Köszönet

Minden Teremtett Lénynek,

mert számomra

küldetés lett az Élet!

Köszönet, kik

tanítottak , neveltek, s

"emberedhettem"

itt e földiségben!

Köszönet

a Sorsnak, mert

megpróbáltatásai...

kikövezték lelkem ékszerét,

megoldották testem

bonyolult képletét!

Köszönet

a bántó és biztató

szónak;

az egyaránt kérget csiszolónak!

a szépnek, a jónak,

a vigasztalónak,

a rendbe hozónak,

a szónak, mely

átölel, s

a szónak, mely

nem felel; A Szónak, mely

ajkakon múlik el.

"2000. márc. 15.

Külcsín, belbecs;
kínzó, keserves...
Nem vonz már a
több, a kevés is
enged. Könnyebb.

Nem bűvölnek fények,
lámpásként égek.

Nem fog a tollam,
kiszáradt már.
Ceruzám grafitja
légynek sem árt.

Senkit nem okolok,
magamnál kopogok.
Tanácsot se kérek,
magamhoz térek.

Szánalmat ne lássak,
Vermet másnak ne ássak.
Leszek magam orvosa,
gyógyító változás
mindennek a kulcsa.

Ha Túlsó Part invitál,
Visszhangja
bennem meg - megáll...

2012. márc. 15.