Ha részei vagyunk a Végtelennek,
S a Végtelen bennünk otthonra lel,
Magunk vagyunk
A Minden,
Meg a Semmi,
És akkor alkotunk.
Ha szeretünk...
Az Isten
Kívülünk,
S bennünk teremt;
Ahogy fent,
Úgy odalent...
Mindegy,
Hétköznapok, vagy ünnepek;
Az isten soha nem lehet
Tömeg.
Lehet az ember
Nemtelen,
Nemes,
Csak a felelősség
Egyetemes.
Profán a lárma,
Ünnepi a Csend,
Ahogy fent,
Úgy odalent.
Hermész Triszmegisztosz kései monológja - csak úgy önmagának
Beküldte lnpeters - 2017, augusztus 26 - 00:10
Hozzászólások
hubart
2017, augusztus 26 - 11:26
Permalink
Nagyszerű gondolatok, Laci!
Nagyszerű gondolatok, Laci! Gratulálok!
lnpeters
2017, augusztus 26 - 11:52
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Csilla
2017, augusztus 26 - 13:39
Permalink
Egyetértek, nagyszerű!
Egyetértek, nagyszerű! Örömmel olvastam.
:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/