Jelenlegi hely

Időotthon

Beküldte lnpeters - 2013, január 28 - 23:19

Időotthonunk falán

Rések szaporodnak,

Boldogidő-mesterek

Ritkán foldozgatnak.

——

Homlokzatán repedés,

Infláció vágta,

Márólholnapra-féreg

A kaput tövig rágta.

—–

Sápadt időotthonunk

Imbolyog a szélben,

Tulajdon sorsát látja

A hulló levélben.

—–

Időotthon vén ege

Félelmektől rágott,

Kvázi-boltban árulnak

Kvázi-szabadságot.

—–

Időotthon-szabadság;

Hamuból a szárnya,

Szegényeknek ez se jut, csak

A szabadság árnya.

—–

Felülről csak pénz szaga

Szakad a világra,

Az embert a testvériség

Csak alulról várja.

—-

Kopott időotthonunk

Ásít szürke égre,

Addig bolyongunk, míg egyszer

El nem jön a vége.

—

Kopott időotthonunk,

Tán nehezen élünk;

Nem divat, de szűznek tartjuk

Meg a tisztességünk.

Hozzászólások

Mysty Kata

2013, január 29 - 09:50

Permalink

A tisztesség valóban

A tisztesség valóban mindenek előtt és fölött!

Nagyszerű a versed és hatásos is! Gratulálok szer.tel!

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

sturmy

2013, január 29 - 09:52

Permalink

Mikor pár éve sikerült nyugaton munkát találnom, csak jó három hónap múltával tudtam haza jönni. A család a barátok persze mit sem változtak, örültem nekik, de amint kiléptem az utcára, a boltba, hivatalba stb. mentem megdöbbentem az emberek teljesen más mentalitásán, borús, ideges, bizony rosszindulattal teli kedélyállapotán, ami itthon lakva még fel se tűnt, csak a rövid nyugati élet után. (Pedig, már én is a válság után mentem ki, gyerekkori jó barát patronálásával, s ő megjegyezte: már kinn se ugyanaz a hangulat, mint az ezredfordulón, amikor kiköltözött. Mégis...) Nos, ez az első hazai emóció "ugrott be" Peters szomorú líráját olvasva. Nem tudom illik e gratulálni hozzá. Nagyon sajnálom az otthoni reménytelen sorsúakat...