Így nélküled...
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, május 12 - 20:43
Fojtogat a magány,
így nélküled anyám.
Fakulnak a képek,
szívem belső falán.
Mosolyod vonalát
keresem odaát;
csak halványan látom,
de lelkem odalát.
Elárvult kertedben,
már madár se rebben.
Életem boldog volt,
mert veled lehettem.
Hozzászólások
Sztancsik Éva
2015, május 12 - 21:06
Permalink
Szerintem mesterien
Szerintem mesterien láttattál, engem becsalogattál "kertedbe" és el is érzékenyültem.
(S...valószínűleg szentségtörésként fog hangzani, de a 3. versszakban jobban szólna rímpárként a "lehetett" - vagy hasonló - szó. Én azzal oldanám meg.) Szeretettel olvastalak. Éva
Nagygyörgy Erzsébet
2015, május 13 - 10:07
Permalink
Kedves Évi! Köszönöm, hogy
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy így látod szerény kis versemet. Oda nagyon nehéz volt jó rímet találni, még próbálok jobbat, de nem találtam .
Erzsike
Sztancsik Éva
2015, május 13 - 22:48
Permalink
Szerintem változtattál, mert
Szerintem változtattál, mert nagyon jó így. :)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, május 15 - 11:07
Permalink
Kedves Évi! Igen más lett,
Kedves Évi!
Igen más lett, kicsit Feri is ötletelt, kicsit én is változtattam.
Erzsike
Bieber Mária
2015, május 12 - 23:01
Permalink
Kedves Erzsike! Gyönyörűséges
Kedves Erzsike!
Gyönyörűséges ez a vers!
Nagyon tetszik tartalmilag és formailag is! Túlságosan is szép. Ezért zavaró nekem egy picit, hogy a 3. versszak 2. sorában a rím megbicsaklik. Az előtte lévő versszakokban csodálatosan egybecsengenek.
Szeretettel:
Bieber Mária
(Hespera)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, május 13 - 10:06
Permalink
Kedves Marika! Köszönöm,
Kedves Marika!
Köszönöm, drága Marika, de túlzol szerintem. A rím pedig nehéz dolog, minden áron ragrím akart oda kéreckedni, de már kerülöm az ilyet, mert értékesebb verseket akarnék írni, ha sikerül ezzel a középszerű, vagy semmilyen tudásommal. Mindig kételkedem abban amit itt írásként művelek, már régen el kellett volna innen mennem, mert nem való, hogy elvegyem az igazi tehetségek helyét...így érzem... Minden kedves szerkesztőt nagyra tartok, és csodálom, hogy még van türelmük egy ilyen tehetségtelen emberhez, mint én...
Erzsike
hubart
2015, május 13 - 10:29
Permalink
Itt állok kertedbencsendembe
Itt állok kertedben
csendembe dermedten.
vagy:
Elárvult kertedben
már madár sem rebben,
vagy:
Az idő kertedben
elrepült felettem.
Addig kell próbálkozni, amíg megtalálja az ember a hiányzó láncszemet. Amúgy tényleg szép a versed! Gratulálok!
Nagygyörgy Erzsébet
2015, május 13 - 10:33
Permalink
Kedves Feri! Köszönöm az
Kedves Feri!
Köszönöm az ötletet, a második nagyon tetszik, be is illesztettem, ha nem baj...valahogy most nehéz a gondolkodásom, lefoglal a megélhetéssel való küzdemem...
Erzsike
Mysty Kata
2015, május 13 - 12:11
Permalink
A hiányban, nélkölözésben ,
A hiányban, nélkölözésben , megpróbáltatásainkban felerősödnek a hiányérzeteink!Szeretettel olvastalak!Írj továbbra is nekünk!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2015, május 13 - 20:38
Permalink
Kedves Kata! Köszönöm, hogy
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy olvastad, igen így van, csak engem lebénítanak a gondok, akadoznak a gondolataim.
Erzsike
hzsike
2015, május 13 - 15:46
Permalink
Megérintő, szép
Megérintő, szép vers.
Szeretettel olvastam, kedves Erzsike.
Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, május 13 - 20:38
Permalink
Kedves Zsike! Köszönöm
Kedves Zsike!
Köszönöm szépen, örülök.
Erzsike