Inflálódó Pannónia

Harminc éve zörögnek, kúsznak az árak az égbe;

Drágul az árutömeg, hígul a tisztesség.

———

Egykori szép napokat gyilkol nap mint nap enyészet;

Varjak gyászolnak szétdúlt gyártelepet.

———

Inflálódik apáink sok munkája, szerelme;

Külhoni pénz rendez szánalmas darabot.

——–

Drágul örökkön a holt, és olcsóbb lesz, ami élő;

Mind értéktelenebb napról napra a Lét.

——–

Semmibe foszlik a műveltség, a baráti szemérem;

Biztonság sírján sír a kis árva Jövő.

——-

Inflálódik a Gyermekkor szent, friss levegője;

Nincs meg a fényes, szép, álombéli haza…

——

Harminc éve zörögnek, kúsznak az árak az égbe;

Drágul az árutömeg, hígul a tisztesség.

——

Áremelésen kívül másra se képes az öltöny;

Történjék bármi, drágul a tej, s a kenyér.

——-

Inflálódik a nemzet híres önbecsülése;

Külhont majmolni sarkall nyegle divat.

——–

Vén csodaszarvas a vers inflálódó rege útján;

Étke a kósza Remény, s nem hal meg sohasem.

——-

Tudjuk: elspórolni való csak a Pénznek a létünk;

Külhoni tomporokat hizlal kerge profit.

——

Ámde a pénz-bálványt majd egyszer semmibe döntik;

És a mi vén versünk akkor is élni fog ám.

—–

Bennünk él a nem inflálódó szép Magyarország;

Szardonikus mosolyunk rejti hitünk makacsul.

——-

Lesz majd ünnepe egyszer a sok kis itteni népnek;

Jólétet hozhat hit és megbecsülés.

—–

Akkor jön majd minden áremelésnek a vége;

Addig? Szolgálunk távoli öltönyöket.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Ma már máshol is olvastam a remek verset.Úgy legyen ahogy írod.Reménykedjünk.

lnpeters képe

Joe, azok az öltönyök mindig távoliak. ha térben nem is mindig, megértésben, valóságlátásban fényévekre vannak.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Remek, igazán remek. Azon gondolkoztam, hogy iskolapéldája annak, hogyan lehet a mai problémákat klasszikus sorokba rendezni. És igy a mai problémákból költészet lesz. Már-már elfelejtjük a problémákat, és megszépülnek a sorokban... Nem igy van, de mégis, ha egy klasszikus verset olvasunk, amiben ostorozzák az akkori jelen világot, az olyan távolinak és lényegtelennek tűnik, így az ember nem tud verstémaként gondolni a jelenre. Pedig lehet, a vers is kitűnően példázza.

Amikor olvastam tudatosult bennem az öltöny, mint szimbólum (talán egész komplex rendszer is, mélységei és rétegei is izgalmasak). Ezt korábban is olvastam, de most jobban kiteljesedett számomra, mint a hatalom által kisajátított ruhadarab. Pedig az öltöny milyen ünnepi, milyen nemes, milyen szép. És milyen kivételes, mert kivételes esetben viseljük. A hatalom meg mindig ezt viseli, evvel kivételes helyzetben van.

A legjobb ebben az öltöny-dologban hogy nem kell műszó, divatos összetétel, kreált valami, és mégis érthető.

Nagyon tetszett és elgondolkodtatott a vers.


lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Toma, az öltöny-ügyre nagyszerűen ráéreztél...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csodálatosan összerakott, minden szavában igaz a VERS, - egy a baj: az öltöny vak és süket...

lnpeters képe

Igen, az öltönyre ez a jellemző...

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)