Jégláng

Jégszikrában látva merész képeket,
játszottam az ékes tűzzel. Égetett.
Ám, ki száz hibából egyszer sem tanul,
álmaiból újfent üszök közé hull.

Süti most is kezem kojtorgó parázs,
nagy, szent lobogásra vágyó akarás.
Lesz majd szalmalángból hamvadt pernyepor,
melyben bolond kedvem mezítláb tipor.

Tűzimádóvá tett botor képzelet,
izzó szerelmem jégkarjaidba vet.
Szívem körbelengi délibábos gyász,
szürke felhők partján hókristály a nász.

Érces tömbbé olvaszt mennyei kohó,
hópehelyként hullva volna halni jó.