Jöttömre

Beküldte Csilla - 2015, december 7 - 00:25
 
Jöttömre fénykapuk, ha nyílnak még a Földön,
s az éjnek bugyrából nem tör fel furcsa gáz,
ne engedd szívemnek, hogy rabruhát felöltsön,
mert szörnyű múlt után feloldható a gyász.
 
Sírtam sokat, s örök csodákban hittem újra,
gyötrelmes hajnalok keserve fegyverem,
mint bujdosó, kinek vágyát a vére sújtja,
lapultam csónak alján békétlen tengeren.
 
Meghasadt égből már a menny álmát kiszórta,
akartam látni mégis hívó partokat,
de borzongató mély felém nyúlt és azóta
csókolja rám bűnét, mit jövőm tartogat.
 
Hűvös talajt fogok, panaszló Holdba nézek,
nem értem révbe még, ez csak egy kis sziget,
amit már átölelt a délibábos végzet,
búcsúzó tükréből a torz idő kivet.
 
És indulok megint, jelen tatján lobogva,
benső erőm egy új vitorlát, nézd, kibont,
irány a messzi part, jöttömre vár a dokkja,
tágas tudatkapuk, tág aranyhorizont. 
 
 

Hozzászólások

Becca

2015, december 8 - 17:34

Átéreztem a lelki utazást, és kétségeket. Szépséges vers.

Csilla képe

Csilla

2015, december 8 - 22:37

Örülök, hogy elolvastad és belemerültél kicsit. Köszönöm, Becca! :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

hzsike képe

hzsike

2015, december 10 - 11:26

Nálad mindig "igazi versélményre" lelek, Csillám. Csodás, mélyről jövő, gyönyörű képekben megelevenített érzelemlavina. Magával "görgeti" az embert, olyan ereje van! Csak gratulálni tudok!

Ölellek:Zsike :) 

Csilla képe

Csilla

2015, december 11 - 12:20

Jaj, de nagyon örülök a szavaidnak, köszönöm szépen, Zsike! Már olyan érzésem volt, hogy valami bűnrosszat sikerült írnom, hogy elmarasztaló véleményt sem kaptam Tőletek! :)) Ölellek én is :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/