Kérés

 

Hajónk a ködben megrekedve,
gigászi álmok csendje benne.
Nézünk, a messzi partra vágyva,
előttünk leng a Mája fátyla.

A kétkedés a bőrbe fúrja
mérges fullánkját újra, újra.
Megduzzadt szívem bús-anyátlan,
derengő reggel ajtajában

Téged remél a szél, a hullám,
tengernyi véred cseppje hull rám.
A léc alattunk hogyha roppan,
legyél ott végső mondatomban.


 

Hozzászólások

hzsike képe

Gyönyörűséges-fájdalmas, katartikus reményvers.

Ölellek.

Szívből köszönöm a figyelmedet, Zsikém, és a véleményedet is!

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Csodás vers megint, köszönöm.

Erzsike

Haász Irén képe

Muszáj volt megnéznem, nem vagyok otthon a hindu vallásban. A vers gyönyörű.

A hindu vallásosság egyik központi eleme a Maya - az illúzió. Az ősi szentírások szerint az anyagi világ nem más, mint álomkép, mely az Istenségtől való elfordulásunk büntetéseként ejtett foglyul minket. A Maya-ból való kitörés csak az anyagi világgal való kapcsolat felszámolásával, teljes lelki megtisztulással, az Istenségnek való abszolút önátadással érhető el.

hubart képe

Éppen utána akartam nézni én is, de Irénke megtette mindnyájunk helyett - köszönjük! És persze a verset is Csillának, hiszen a mély gondolatiság újabb gyöngyszemét osztotta meg velünk! 

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok, kedves Erzsike, Irénke, Feri! Örömmel olvastam én is a hozzászólásaitokat! :)