Kérés
Beküldte Csilla - 2018, november 8 - 23:44
Hajónk a ködben megrekedve,
gigászi álmok csendje benne.
Nézünk, a messzi partra vágyva,
előttünk leng a Mája fátyla.
A kétkedés a bőrbe fúrja
mérges fullánkját újra, újra.
Megduzzadt szívem bús-anyátlan,
derengő reggel ajtajában
Téged remél a szél, a hullám,
tengernyi véred cseppje hull rám.
A léc alattunk hogyha roppan,
legyél ott végső mondatomban.
Hozzászólások
hzsike
2018, november 9 - 06:37
Permalink
Gyönyörűséges-fájdalmas,
Gyönyörűséges-fájdalmas, katartikus reményvers.
Ölellek.
Csilla
2018, november 9 - 12:52
Permalink
Szívből köszönöm a
Szívből köszönöm a figyelmedet, Zsikém, és a véleményedet is!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2018, november 9 - 12:54
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Csodás vers megint, köszönöm.
Erzsike
Haász Irén
2018, november 9 - 13:40
Permalink
Muszáj volt megnéznem, nem
Muszáj volt megnéznem, nem vagyok otthon a hindu vallásban. A vers gyönyörű.
A hindu vallásosság egyik központi eleme a Maya - az illúzió. Az ősi szentírások szerint az anyagi világ nem más, mint álomkép, mely az Istenségtől való elfordulásunk büntetéseként ejtett foglyul minket. A Maya-ból való kitörés csak az anyagi világgal való kapcsolat felszámolásával, teljes lelki megtisztulással, az Istenségnek való abszolút önátadással érhető el.
hubart
2018, november 9 - 18:51
Permalink
Éppen utána akartam nézni én
Éppen utána akartam nézni én is, de Irénke megtette mindnyájunk helyett - köszönjük! És persze a verset is Csillának, hiszen a mély gondolatiság újabb gyöngyszemét osztotta meg velünk!
Csilla
2018, november 9 - 21:40
Permalink
Köszönöm szépen, hogy
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok, kedves Erzsike, Irénke, Feri! Örömmel olvastam én is a hozzászólásaitokat! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/