Kati mama

 
Nyolcvan felé járt, apró termetére
leszállt a vén idő, mint szürke permet,
bőrén redőzve mályvafoltba feslett,
de lelke mély hitét el mégse érte.
 
Szép szentjánosbogár szemét az este
rajtam reptette körbe-körbe, végül,
ahogy lazít a szív s a csendbe békül,
a Szentírás szavában megfürdette.
 
Az asztalnál imádkozott, nem térden,
aztán mesélt kacagva, majdnem eldőlt,
nem volt az úri szó, de mégis fennkölt,
Kolontos Palkót gyakran újrakértem, 
 
s a Jávorfát, A sárkány szolgálóját;
a jó meleg pucikban összebújva
láttam csodát, sztrigojt, a táltos útja
fehéren tündökölt a nagy hágón át.
 
Most itt ülök, fiókom felparázslik,
nyugodt derűvel járja át a lelket,
levélpapírok gyöngybetűje reptet
a gyermekkornak százszorszép nyaráig.
 
 
pucik – kuckó, kemence melletti sarok
sztrigoj – kísértet
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Bájos, hangulatos, pucik-meleg versedet élvezettel olvastam. Grtulálok, kedves Csilla! :)

Köszönöm, kedves Ferkó! :) Jó, hogy felhívtad a figyelmemet a "meleg"-re, most vettem észre, hogy kétszer szerepel. Az egyiket átírtam nyugodtra.:)

 

 

Haász Irén képe

Békés, meghitt versedet nagy szeretettel olvastam.

Köszönöm, Irénke, örülök, hogy ilyennek érzed. :)

 

hzsike képe

Szívet melengető szép vers. Szinte hallom, ahogy "Kati mama" mesél, és látom, ahogy Te, kisgyermekként hallgatod.

Ölellek, Csillám. :)

Úgy volt, ahogy elképzeled, a Te 'látásodban' biztos vagyok, Zsike! :) Ölellek én is

 

Vaskó Ági képe

„láttam csodát,” Én is, hisz olyan érzékletesen írtál.

Köszönöm az élményt!   

Ági

Vaskó Ági

Nagyon kedves vagy, hogy elolvastad és írtál! Köszönöm szépen, Ági! :)