Kati mama

 
Nyolcvan felé járt, apró termetére
leszállt a vén idő, mint szürke permet,
bőrén redőzve mályvafoltba feslett,
de lelke mély hitét el mégse érte.
 
Szép szentjánosbogár szemét az este
rajtam reptette körbe-körbe, végül,
ahogy lazít a szív s a csendbe békül,
a Szentírás szavában megfürdette.
 
Az asztalnál imádkozott, nem térden,
aztán mesélt kacagva, majdnem eldőlt,
nem volt az úri szó, de mégis fennkölt,
Kolontos Palkót gyakran újrakértem, 
 
s a Jávorfát, A sárkány szolgálóját;
a jó meleg pucikban összebújva
láttam csodát, sztrigojt, a táltos útja
fehéren tündökölt a nagy hágón át.
 
Most itt ülök, fiókom felparázslik,
nyugodt derűvel járja át a lelket,
levélpapírok gyöngybetűje reptet
a gyermekkornak százszorszép nyaráig.
 
 
pucik – kuckó, kemence melletti sarok
sztrigoj – kísértet
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Bájos, hangulatos, pucik-meleg versedet élvezettel olvastam. Grtulálok, kedves Csilla! :)

Csilla képe

Köszönöm, kedves Ferkó! :) Jó, hogy felhívtad a figyelmemet a "meleg"-re, most vettem észre, hogy kétszer szerepel. Az egyiket átírtam nyugodtra.:)

 

 

Haász Irén képe

Békés, meghitt versedet nagy szeretettel olvastam.

Csilla képe

Köszönöm, Irénke, örülök, hogy ilyennek érzed. :)

 

hzsike képe

Szívet melengető szép vers. Szinte hallom, ahogy "Kati mama" mesél, és látom, ahogy Te, kisgyermekként hallgatod.

Ölellek, Csillám. :)

Csilla képe

Úgy volt, ahogy elképzeled, a Te 'látásodban' biztos vagyok, Zsike! :) Ölellek én is

 

Vaskó Ági képe

„láttam csodát,” Én is, hisz olyan érzékletesen írtál.

Köszönöm az élményt!   

Ági

Vaskó Ági

Csilla képe

Nagyon kedves vagy, hogy elolvastad és írtál! Köszönöm szépen, Ági! :)