Késztetés

Mindennap arra ébredek,
Ha meglelem a lényeget,
Írok majd szépet s jót nekem;
Megírom élet énekem…
 
Szüntelen érzem; késztetés
Az írás; álom s ébredés,
Elillanó könnyes regény,
Vagy csak egy vers, egy költemény;
Amit egyszer megírok én
És szárnyal álmaim egén.
Elsodor, ringat és remeg,
Nem álmosít, nem szendereg,
Hanem vág; megfog, megragad
S hiába ismered magad,
nem enged, inkább felrepít,
Katarzisa elandalít...

Így kéne írnom, jól tudom,
Ám sajnos mindig elbukom.
Hát keresem az érveket…
Mindennap erre ébredek.

***

De minden költő ostoba,
Mert a lelkének ostora
Csapkod kezében szüntelen.
Hiába minden intelem,
Csak ír és ír, ha kell, ha nem;
Szívében örök rejtelem
Honol és néma kétkedés.
Így megmarad a késztetés…