Kifosztva
Beküldte hzsike - 2013, október 22 - 20:45
H.Gábor Erzsébet
Kifosztva
A tűz cikázva átszaladt,
mint őrült, aki megvakult,
a fáradt kérgű fák alatt,
mint láva dúlt az áradat,
a kert is fojtó lángba fúlt.
A csűrben zsákos búza volt,
az évi termés nem kevés,
a szél a tűznek udvarolt,
vörösre fújta úgy dalolt;
és Mennybe szállt a „szent vetés”.
A gazda szörnyen szenvedett,
csak nyelte forró könnyeit,
nem hitte el - az nem lehet,
hogy minden, minden elveszett!
- ingatta búsan ősz fejit.
Az Úr az égben szánta őt,
- tudta, hogy néki vége már -
a gazda szent lett, szárnya nőtt;
kifosztott árvák sorsa böjt -
hiába jő a télre nyár!
2013.10.22.
Hozzászólások
lnpeters
2013, október 22 - 21:16
Permalink
Úristen... A Szüleim házával
Úristen...
A Szüleim házával ez valóban megtörtént. 1971. szeptember 11-én...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2013, október 23 - 17:00
Permalink
Megrendültem attól amit
Megrendültem attól amit írtál, kedves Laci. Iszonyatos tragédia lehetett ...
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel:Zsike :)
hzsike
2013, október 23 - 17:14
Permalink
Tegnap a parkban sétáltam és
Tegnap a parkban sétáltam és csodáltam az őszi tájat. A lábam alatt csak úgy zizegett, ropogott a sok száraz levél. Bámultam a fák fáradt, töredezett kérgét, és egy pillanatra az agyamba villant, hogy mi lenne ha...
Elég lenne egy apró kis szikra, egy gyufaszál, és a tűz úgy futna itt az avaron végig, mint a tűzvihar, megállíthatatlanul, bekebelezve a száraz fákat, elsöpörve pillanatok alatt mindent ami fontos lehet az embernek...és ez a gondolat futott bennem tovább, egészen a gazda kis portájáig... Egyik percről a másikra nincstelenné válhat, árvává lehet bárki.
Így született ez a vers, és hasonlóképpen a sok másik is.
Most újra elolvastam az említett Ady verset, és valahogy jobban megrendített, mint a korábbi olvasások során.
Örülök, hogy eljöttél hozzám, kedves Joe.
Szeretettel:Zsike :)
M. Karácsonyi Bea
2013, október 22 - 22:17
Permalink
Remek...
Remek...
hzsike
2013, október 23 - 17:15
Permalink
Köszönöm szépen, Seám.
Köszönöm szépen, Seám. Örömmel láttalak: Zsike :)
Mysty Kata
2013, október 22 - 22:46
Permalink
Drámai erő, katartikus!!
Drámai erő, katartikus!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, október 23 - 17:17
Permalink
Neked is köszönöm, drága
Neked is köszönöm, drága Katám, az olvasást, a látogatást.
Ölellek, szeretettel:Zsike :)
vati
2013, október 23 - 08:59
Permalink
Valóban az. Drámai. Igazi
Valóban az. Drámai. Igazi szép alkotás, ha asszociál is az Ady-versre, hiteles élmény látszik meghúzódni mögötte...
Varga Tibor
hzsike
2013, október 23 - 17:20
Permalink
Kedves Tibor! Szerencsére a
Kedves Tibor!
Szerencsére a fantáziám szüleménye, de lásd, Lacinál, akár hiteles történet is lehetne az alapja a versemnek. Köszönöm szépen a kedves szavaidat.
Szeretettel fogadtalak Téged is:Zsike :)
hubart
2013, október 23 - 10:22
Permalink
Nagyon jó vers. A sodrása
Nagyon jó vers. A sodrása szinte harap, mint a megállíthatatlan, szélhordozta láng. Gratulálok!
hzsike
2013, október 23 - 17:23
Permalink
Az érzés is sodort, Feri,
Az érzés is sodort, Feri, talán érződik is a "magasfeszültség" a versemen, nagyon bele tudom élni magam a dolgokba.
Köszönöm szépen hogy elovastad, hogy eljöttél hozzám. Szeretettel fogadlak mindig. Zsike :)
Varsás Frigyes
2013, október 23 - 13:31
Permalink
Rendkívül szép, lendületes
Rendkívül szép, lendületes vers. Frici
hzsike
2013, október 23 - 17:24
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Frici, örülök, hogy így látod, érzed.
Szeretettel fogadtalak Téged is:Zsike :)