Kis fahíd

Beküldte Csilla - 2016, január 21 - 22:07
 
 
Álmomban gyakran visszahív
keskeny folyón egy kis fahíd,
mögötte út fut, s hajlanak
fölé a lombok hallgatag.
 
Port kavar fakó nap szele,
vákuumba zár a csend vele,
amint az úton, árkokon,
idő batára átoson.
 
Hangja nincs, mégis képzelem,
zörögve sír e néptelen
tájon, a dudva égig ér,
gazdát a kertje nem dicsér
 
annak az apró laknak, ott
a csapás végén, elhagyott
fészek, falában dús moha, 
fehéren ring az orgona,
 
talpam alatt a fű meleg,
árnyak köröttem, s intenek
felém: a háznak ajtaját
nyissam, küszöbét lépjem át.
 
Az ajtó reccsen, nyílna, csitt!
Megakad itt a néma snitt.
Ha arra jársz, hívj, ne csapj zajt!
A kis fahídnál várlak majd. 
 
 

Hozzászólások

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2016, január 21 - 22:17

Nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok, kedves Csilla.

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

hzsike

2016, január 22 - 10:46

Nagyon szép vers, Csillám. Biztos vagyok benne, hogy ott lesz majd Ő is.

Ölellek. :)

Haász Irén képe

Haász Irén

2016, január 22 - 12:43

Kedves és szép! Örömmel olvastam.

Csilla képe

Csilla

2016, január 22 - 17:42

Köszönöm, hogy elolvastátok! Kicsit hosszú lett, sehogy sem sikerült 4 versszakba belesűríteni. :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/