Kockavilág

Itt már semmi sem gömbölyű,
szögletes lett, ami kerek,
faládában költ az ölyü,
kockaházban nő a gyerek.

Sarkított tévé a falon,
tablett fölé hajlik a hát,
érzem én, bár nem akarom
a húskocka szójaszagát.

Ifjú titán készül zsúrba,
a sikerért nem kockáztat,
kockahasra ezért gyúr ma,
sérójának zselémázt ad.

Kockakultusz minden szinten
lassan  már egy évszázada.
„Szuper” világ, de a színben
a kocsink még kocka-Lada.

Sarkosított bóvliholmi,
automata ontja  sorba,
osztályozni, dobozolni,
a melós is robotforma.

Mért tűrjük a jellegtelent?
Arctalan az ember máris.
Bár eleve gömböt jelent,
sarkos élet a globális!

A kocka rég el van vetve,
hogyha vannak még kételyek,
kockafejek majd keretbe
szorítják, aki tévelyeg.

Kocka lesz a körte, alma,
a virágok sumák-simák.
Gaiának rég nincs hatalma,
– kocka tán a keble halma? –,
beskatulyáz a nagyvilág!

2015. szept. 21.