Kopnak a fények

Kopnak a fények,

álmos a város,

holnapok égnek,

s toll puha vánkos

- dajkája éjnek -

otthont ad lágyan,

többé nem  félek;

jó meleg ágyam

osztom meg véled.

Alszik a lámpa,

hallgat a csend is,

álmaink szárnya

messzire elvisz

- szívemben hála -

oly szép az élet,

nagy volt az ára;

„meghaltam” Érted.

Gyúlnak a fények,

csillagok hullnak,

száz égi mécses

int ma a múltnak,

égnek a vétkek,

lángolnak újból,

feloldást kérek

én is az Úrtól.

Langyos a párna,

illatod rajta,

vágyaim árja

véremet hajtja,

hajnalunk áldva,

bíborban éled,

ébred a lámpa,

s ébredek Érted.