Kopogtatok

 
Tört-fehérbe bújó
hajnali ég tükre
maszatos, nagy jégfelhőit
bús november küldte.
 
Visszhang nélkül lépek
rideg kövű utcán,
kiáltó szóm elnyeli a
közömbösség lustán. 
 
Kopott kapualjban
didereg a lélek,
ha az ajtót bentről zárták:
kezdete a télnek.
 
Nehéz, fagyott napok
éjszakája jött el,
saját magad temeted be
éjfekete földdel.
 
Zörgetek még párat,
de az időm véges,
halál ellen gyújts szívedben
csillagfényű mécsest.
 
 
 

Hozzászólások

Lélekemelő, szépséges vers. Benne van a hidegebb, sötétebb napoktól való félelem, a jelképes tél is, de a remény ugyanúgy. Az utolsó előtti versszak a kedvencem.

Balla Zsuzsanna képe

Szép és emelkedett! Nekem is az utoldó előtti versszak a kedvencem!

lnpeters képe

Kitűnő vers! Remekül kezeled e megszemélyesítéseket!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Nagyon szép vers, átélhető érzések. Nekem az utolsó versszak a kedvencem (a többivel együtt :) ) talán az örök remény, a bizakodás, meg persze,  csodás "képek" miatt...

Ölelésem. :)

Haász Irén képe

Szívesen olvastam, nagyon szép, hangulata is illik a komorodó őszhöz.

Csilla képe

Köszönöm szépen a figyelmeteket, és kedves véleményeteket! Az utolsó versszak nélkül én sem tudnám elképzelni, Zsike! :) Nem zavaró az 'a' névelő a sor végén?

Bieber Mária képe

Gyönyörű vers! Gratulálok szeretettel, kedves Csilla!

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Örülök a véleményednek, kedves Hespera! Köszönöm.

Bieber Mária képe

Ma újra rátaláltam erre a remek versre, és megállapítottam, hogy az egyik kedvencem Tőled, kedves Csilla. Az idő pedig mindkét oldalon elfogy, nem csak az ajtó belső felén, hanem a kopogtató oldalán is. Nagyon nagy gratulációm ismételten! 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Igen, és mindkét időre érvényes, a kronoszra és kairoszra is. Örülök, hogy bekopogtál újra!