Láttad-e már?

Láttad-e már mondd, Nap sugarában, reggel a bércet,

pompaecsettel hegytetejéről szórva a kéket?

Lángja a tűznek, fénye az égnek, Mennyei képek!

Úr szava döntő, hogy milyen is lesz végleg e szép kegy.

Annyira vonzó, elragadó, dús színe, varázsa,

bűvölet őrjít, néma ma itt az mind, aki látja.

Hajnali harmat rezzen a fákon gyöngykoszorúba,

könnye remeg - mint csöppnyi madárszív - árva odúba.

Látod e hamvát, zsenge a pázsit - jöjj ide kedves!

- mintha a szépség, rózsafa ágán nyílna ki benned -

Nézzük a rétnek tarka ruháját - átfon az illat;

nékem e Földön semmi se fájhat, míg velem itt vagy.