Levél Barátnémnak...

Már oly rég nem láttam az arcod drága Jolánom.

Meddig nélkülözöd még, mondd csak régi barátnőd?

Lenne-e mód, hogy rám pazarolj a drága idődből,

s némi reményt adj? Bízom benned, hogy Te megértesz...

Láttam anyádat a múltkor kijönni a boltból,

jó bőrben van még ma is , érted, hogy mire célzok..

Még férfinépnek, s vágynak, bizton lenne a tárgya.

Jó szívvel is vennék gondosságát, ízlene főztje,

és nyalnák meg mind a tíz ujjuk...mondd, neki, hogy megy

 a sora? Működik -e még a templomi kórus?

 Lám, udvarlókkal én is bőven meg vagyok áldva,

bár tudod azt Te is, hogy minden férfi a nőtől

csak mit akarhat...így ,én a bóknak, meg sose hajlok.

Dölyfös úri népek ezért a templomi karban

rosszallón néznek, és hányják bőszen a keresztet,

vagy mint bűzlő leprást, úgy; ívben, messzi kerülnek...

Álszent ember lennék, úgy hiszem én magam is, ha

hinném, mit kárálnak a népek...emlékszel a régi időkre?

Mennyit flörtöltünk a sok délceg, nyalka huszárral

S mily édesek voltak az ellopott csókok a parkban

Emlékszem még az elsőre, akkor pont telihold volt!

 Jó kapitányom is elment tőlem, még tavaly ősszel...

Annyira fáj ma a lelkem, hogy gyógyírt sebeimre

nem tudom, fogok-e egyszer majd újra találni?..

Már az is egy csoda, hogy nélküle ennyire bírom

hosszúak napjaim, és csak az emlék enyhitené a

magányom...Jó lenne, ha jönnél drága Barátném,

hiszen téged is mindig örömmel idéznek a lányok.

Nem mondtam még azt, hogy "Védegyletté"alakultunk?

Mert el kell jönnöd feltétlen, már csak ezért is...

Egy "snájdig"férfi  mindig csak tefelőled kérdez.

 hallgass rám, nézd meg, mást, ha nem, egy flört idejére...

Most mennem kell, mert félek, hogy a hajnali faggyal

friss üde zöldek, mind odavesznek, még mielőtt,a

jó kapitányom, nékem oly kedves sírjára kivinném…

Csókollak most új örömökben, és ölelésem.

Régi barátnőd: Sarolta