Lusta felhők jönnek-mennek

Lusta felhők jönnek-mennek,

A kék Ég marad;

Néha mégis azt gondolom:

A világ halad.

Egyszer mindig eltűnnek a

Komor fellegek,

Akármennyi van belőlük;

Élni még lehet.

Egyszer elfagy, másszor megint

Virágzik az ág,

Lassan cammog előre a

Tohonya világ.

Lusta felhők jönnek-mennek,

A kék Ég marad;

Rossz anyagi haszonelvből

Hit sosem fakad.

Piacok rózsaszín egén

Feltámad a szél;

Tőke kacag, Isten pedig

Csendben mendegél.

Bújócskát játszik a felhők

Közt a hatalom,

Azt hiszi, hogy az árnyékban

Nem is láthatom.

Lusta felhők jönnek-mennek,

A kék Ég marad,

Minden sunyi ál-szabadság

Végül elszalad.

Nem teremthet jobb világot

Száraz elmeél;

Lakatlan utópiákban

Tekereg a szél.

Minden törvény, meg hivatal

Fonnyad, kimerül;

A személyes felelősség

Örök egyedül.

Lusta felhők jönnek-mennek,

A kék Ég marad.

Nem attól lesz jobb, ha csak a

Technika halad.

Ha globálisan bukik a

Jövendő pere,

Megtudjuk, mi a kőbalta

Polkorrekt neve.

Ficamodott értékrendek,

Felhős alkonyok,

Nem a pénz teszi, hogy Földünk

Még mindig forog.

Fuvalkodott hatalomnak

Pénz-agya forog,

Nem sejti, hogy céljai is

Haszontalanok.

Tán nem leszünk összekevert,

Puha szolgahad;

Lusta felhők jönnek-mennek,

A kék Ég marad.