Múló idő

Ablakbazárt napimádatodat mélyen őrzöm
lábamon kengyelfutó-elnyűtt bocskor
hideg -acél tekinteted ma lélekbörtön
keresztül szántod vele mélyen a sorsom.
Parolázok vásott tarisznyámmal, hamulátta
kenyerem ínyemmel tépem, s tépelődöm-
ma még madár se szólt hozzám.Némaságba
zárva  víztükörbe nézek, s nyelvem magamra öltöm...
Keserű az édes, csalóka mandula-ármány.
Dobozba zárt pillanatokkal szép szeretők.
Eldobva már a kulcs, rozsda befonta sárgán...
Semmi sem lesz már olyan , mint azelőtt!
Néhány üres üveg alján csemege,kevés konyak, likör,
ottfelejtett bájital. Emlékeimet is összetöltöm
Derülj pohár, itass! Nem kezdhetek új életet a földön
 sem a régvolt időkben, egy másikat...