Múzsák és szerelmek : Váci Mihály

 Mottó

 VÁCI MIHÁLY: HEGEDŰ

Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt ágú őszi fák.

Amerre lépek: szétterülve, törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved,

Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.

Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének.

 

1924. december 25-én született Nyíregyházán. A család apai és anyai ágon is a föld nélküli parasztság, a zsellérek sötét világába eresztette gyökerét, de a költő édesapja már állami munkás, vasutas. A nagyapák annak idején Amerikába vándoroltak, s mindegyik összekuporgatott egy kis házravalót.

 

 A kis Vitál Mihály - a család eredeti neve Vitál volt - az ó-kisteleki szőlő egyik borházában született, gyermekkorát azonban már a városszéli Bánság utcában töltötte, amely ma Bartók Béla nevét viseli. Innen járt öccsével, a később festőművésszé lett Andrással együtt a nyíregyházi tanítóképzőbe. Tizennyolc éves, amikor a várostól mintegy hat kilométerre fekvő II. manda-bokori tanyasi iskolába kerül tanítónak.

Fiatalkori verseiből kevés maradt hátra, ezek azonban meghatározóan Baudelaire és Juhász Gyula hatásáról árulkodnak;

    A háború vége felé segédszolgálatos katonaként végighurcolták majd egész Magyarországon, s miután a határon megszökve visszatért Nyíregyházára, azonnal rátörtek a betegségek. Egymás után háromszor operálták meg vesekővel. Ezek közül a legveszélyesebb az első műtét volt, amikor is infekciót kapott a lábába. A szülők félholtan cipelték haza a szigorú nyírségi télben; szöktették őt az amputálás elől. S mint ahogyan erről a Hol vagy, Názár c. írásában beszámol, életét akkor egy fiatal szovjet orvostiszt mentette meg, akivel soha többé nem sikerült találkoznia. Közben tbc-t is kapott.

  Debreceni szanatóriumban kezelték. Gyógyul,...diákkollégiumi igazgató lett,1949-ben felkerült Budapestre, a Művelődésügyi Minisztériumba. Innen idő után átment a Tankönyvkiadó Vállalathoz, ahol számos irodalomtankönyvet szerkesztett, s közben a bölcsészkar magyar szakán tanult.

Első versei 1955-ben jelentek meg az Új Hang c, folyóiratban, Illyés Gyula baráti támogatásával. Már első kötetére, az Ereszaljára figyelt a kritika, s a meglehetősen későn, harmincegy éves korában jelenkenő költőt József Attila-díjjal tüntették ki.

Váci Mihály eredendően lírai alkatú költő, Bodza c. kötetben azonban már új hangokra figyelhetünk föl.Legnagyobb sikerét a Mindenütt otthon c. kötetével érte e1.

A Kelet felől és a Százhúszat verő szív forradalmi pátosza nem érthető meg a Te bolond vagy a Méltó hatalmat kesernyés szarkazmusa nélkül.

1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, még ugyanebben az évben országgyűlési képviselővé választják.

 az Élet és Irodalom munkatársa, majd haláláig az Új Írás című folyóirat egyik szerkesztője. Mint képviselő, betekintést nyer az országos szintű népgazdasági munkába. Sokat utazik; jár Franciaországban és Olaszországban, a környező államokban, a Szovjetunióban, s 1967-ben eljut Kubába is

 Súlyos betegség vetett véget életének. Vietnam mégis szimbolikus jelentőséget nyert költői sorsában. Példázza azt az utat, amelyet a "gyalog a porban" szabolcsi tanítója megtett, hogy áthidalja azt az óriási távolságot, amely szülővárosa, Nyíregyháza és gyors halálának színhelye, a Viatnami Köztársaság fővárosa, Hanoi között feszül. Szellemileg ez azt jelképezi, hogy a költő a magyar nép szeretetétől áthatva eljutott más népek gondjainak megértéséig is.

1970. április 16-án halt meg. 1970. április 23-án temettük el a Farkasréti temetőben. S mint minden költő, ő is az utókor méltánylására vár, mindannak méltánylására, ami benne tiszta, emberi s jövőbe mutató volt.

Fporrás:

 http://www.vers.hu/evfordulos-koltok/vaci-mihaly-/vaci-mihalyne-juhasz-maria--vaci-mihaly

   

Váci Mihály múzsához írt versei:

 

Két szárny

 

 Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullana ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.

Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Te egyre jobban szabadulsz.                   

 

                                                Felesége : Juhász Mária                     

 

NEM ÉRDEMELTELEK MEG

Nem érdemeltelek meg,
elvesztettelek.
- Irgalmad erdejét
ha levetkezed rólam,
oly meztelen leszek,
mint kő a forró porban.
Éljek, ki tudja, meddig,
örökké nélküled:
mert bármily közel Hozzád,
de mindig kívüled,
s te mégis mindig bennem,
örökre hordalak.

 

NÉLKÜLED

Elmúlnak így azt estjeim,

nélküled, csillagom.

Olyan sötét van nélküled

­szemem ki sem nyitom.

Olyan nehéz így a szívem,

hogy szinte földre ver,

le-le hullom, de sóhajom

utánad ­ felemel.

Olyan csönd van így nélküled,

hogy szinte hallani,

amit még utoljára

akartál mondani.

 

 

HA ELHAGYNÁL...

 

Ha elhagynál engemet, - jobban 

                  mi fájna?

hiányod, vagy a szív megdobbant

                  magánya?

a csalódás kínjától félek,

        vagy féltelek?

Szerelmünket szeretem jobban,

        vagy Téged? 

                                   

                      

 

DERENGŐ

 

Derengő vagy, mint felhőszűrte fény,
melynek se lángja nincs, se pontos árnya;
kimondhatatlan, mint szívben a mély
szenvedélyek szenvedő hallgatása;
és kitapinthatatlanul belém
hasítsz - nem tudom, merre fájva?

Megfoghatatlan vagy, mikor ölel
karom, mikor legfájóbban szorítlak;
beteljesült csoda - nem hiszem el,
hogy van, amit szívem Benned gyanítgat.
Léteddel magad ellen vétkezel.
Akkor hiányzol legjobban, ha itt vagy.

Csak zsongj bennem, mint elszállt dallamok,
adj merengést, mint hívó költemények.
Ölelj és altass: - már mindent tudok,
amit tudni lehet - s semmit nem értek,
Jaj! meg ne kérdezd, hogy mit akarok,
mert sírásomat nem csitítja térded.
 

 

EGYEDÜL

Mindenki alszik. Hull a csillag.

 Csak én ragyogok, égek Érted.

Nem érted meg, hogy miért hívlak,

 és elhagysz, ha egyszer megérted!

 

Mindenki elfordul és itthagy,

 és magammal maradni félek.

Úgy kellenél most! És ha itt vagy, 

milyen magányos vagyok Véled!

 

  

SEMMI AZ EGÉSZ

 

Várom, hogy visszatérj,

szótlan szemembe nézz,

mosolyogj szomorúan:

- Semmi az egész!

 

Semmi az egész.

Minden volt - ennyi lett!

Vezess már haza engem.

Szorítsd a kezemet.

 

Éjjelenként majd néha

ha erősek leszünk,

amit remélni kellene

- arra emlékezünk.